Múltkor az az illatozó gulyás a kondérban, ma meg a lecsó.
Mikor bementünk a terembe a hagyma illata csapott meg, az első óra utáni szünetben már a konkrét lecsó illat, a második óra utáni szünetben már tálalnak, avagy "kész a kajaa!" felkiáltással hívogatják a főzők az evőket ott a termek által körülölelt udvaron, ahová kimegyünk ilyenkor párologni a 40 fokos teremből. Dobnám ilyenkor sutba az összes táncórát és ugornék azon izzadtan a lecsóba/gulyásba fejest.... Óra végére pediglen mindet felfalják. Se illat, se étel, csak izzadtság, korgó gyomor, meg az otthoni hűtőt kutató lelki szemek.
Mikor bementünk a terembe a hagyma illata csapott meg, az első óra utáni szünetben már a konkrét lecsó illat, a második óra utáni szünetben már tálalnak, avagy "kész a kajaa!" felkiáltással hívogatják a főzők az evőket ott a termek által körülölelt udvaron, ahová kimegyünk ilyenkor párologni a 40 fokos teremből. Dobnám ilyenkor sutba az összes táncórát és ugornék azon izzadtan a lecsóba/gulyásba fejest.... Óra végére pediglen mindet felfalják. Se illat, se étel, csak izzadtság, korgó gyomor, meg az otthoni hűtőt kutató lelki szemek.