Döbbenetes. Tánctanárnéni(30) képes a terem bármely szegletéből ugyanazt a 3-4 embert nézni. Komolyan. Még amikor felénk néz, akkor is látom, hogy a tükörből a többit nézi. Nem hittem a szememnek, mikor feltűnt gyakorlás közben.
Érthető lenne ez a dolog, ha tényleg jó lenne az ominózus pár ember. De nem.
Az egyiknek nem sikerül a ritmust eltalálnia. A másik nem bírja megjegyezni a koreográfiát pedig bejár a középhaladók órájára is ismételni (egy ideje ugyanazt veszik mint mi! sőt még a kezdők is! éljenek a fokozatok ;), és nem, érted. A harmadik komolytalan. A negyedikben meg nincs meg az a plusz.
Persze mondhatnánk azt, hogy biztos az elesetteket kedveli a néni, de nem, mert azért túlzás lenne azt mondani, hogy csak a fent említett 3-4 ember elesett, ugye.
Én személy szerint leszarom, mert nem szeretem ha néznek, vagy a tükör néz :D. Biztos vagyok benne, hogy engem tuti nem néz senki, így nem frusztrálódom, tudok fejlődni, az elért fejlődés tudatosul bennem és jól is érzem magam. De látom azon emberekre tett demoralizáló hatását, akik mondjuk visszajelzésre/elismerésere/igazságosságra várnak/vágynak.
Látom, hogy nem kapják meg azt a felszabadulást, kikapcsolódást, örömöt, élményt, amiért jöttek, hanem elősször csak egyre gyakrabban kivillan, később már folyamatosan piros betűkkel ég a rosszabbul érzem magam mint, amikor jöttem felirat a homlokukon.
Lássuk be, nem fizet ki az ember 8-9 ezer HUF-t azért, hogy még több negatívum érje. (kivéve a mazochistákat persze...).
Így ezek az emberek előbb-utóbb utálni fogják a kiemelt csoportot, és jobb esetben kellemesebb elfoglaltság után néznek, rosszabb esetben sokáig hagyják magukat lelkileg amortizálni ettől a ténytől, és az általa bevonzott öngerjesztő folyamatról, amit haragnak hívunk.
Persze, jó lenne egy szűrő-gárda, amely osztályozza az embereket pedagógusnak való, nem való pedagógusnak csoportokba és csak az mehetne tanárnak, aki alkalmas rá, és pozitív hatást gyakorol az emberekre. De ők is csak emberek lennének, később elfajulna a válogatás holmi sznobizmus vagy szélsőség felé, és ugyanott lennénk, ahol a part szakad.
Ezért hát ez is így marad...
Érthető lenne ez a dolog, ha tényleg jó lenne az ominózus pár ember. De nem.
Az egyiknek nem sikerül a ritmust eltalálnia. A másik nem bírja megjegyezni a koreográfiát pedig bejár a középhaladók órájára is ismételni (egy ideje ugyanazt veszik mint mi! sőt még a kezdők is! éljenek a fokozatok ;), és nem, érted. A harmadik komolytalan. A negyedikben meg nincs meg az a plusz.
Persze mondhatnánk azt, hogy biztos az elesetteket kedveli a néni, de nem, mert azért túlzás lenne azt mondani, hogy csak a fent említett 3-4 ember elesett, ugye.
Én személy szerint leszarom, mert nem szeretem ha néznek, vagy a tükör néz :D. Biztos vagyok benne, hogy engem tuti nem néz senki, így nem frusztrálódom, tudok fejlődni, az elért fejlődés tudatosul bennem és jól is érzem magam. De látom azon emberekre tett demoralizáló hatását, akik mondjuk visszajelzésre/elismerésere/igazságosságra várnak/vágynak.
Látom, hogy nem kapják meg azt a felszabadulást, kikapcsolódást, örömöt, élményt, amiért jöttek, hanem elősször csak egyre gyakrabban kivillan, később már folyamatosan piros betűkkel ég a rosszabbul érzem magam mint, amikor jöttem felirat a homlokukon.
Lássuk be, nem fizet ki az ember 8-9 ezer HUF-t azért, hogy még több negatívum érje. (kivéve a mazochistákat persze...).
Így ezek az emberek előbb-utóbb utálni fogják a kiemelt csoportot, és jobb esetben kellemesebb elfoglaltság után néznek, rosszabb esetben sokáig hagyják magukat lelkileg amortizálni ettől a ténytől, és az általa bevonzott öngerjesztő folyamatról, amit haragnak hívunk.
Persze, jó lenne egy szűrő-gárda, amely osztályozza az embereket pedagógusnak való, nem való pedagógusnak csoportokba és csak az mehetne tanárnak, aki alkalmas rá, és pozitív hatást gyakorol az emberekre. De ők is csak emberek lennének, később elfajulna a válogatás holmi sznobizmus vagy szélsőség felé, és ugyanott lennénk, ahol a part szakad.
Ezért hát ez is így marad...